Az erdő dalai – Áprily Lajos fordítása
1. A tölgy (La chene)
A tiszta messzségben hallom, hogy dobog
egy kis templom-kebel harangszíve –
s eremben,
szinte úgy tetszik nekem,
vér helyett csönd-cseppek permeteznek…
Ó, terebélyes erdőszéli tölgy,
puha szárnyával, mondd miért borul
nagy béke rám
ha árnyékodban fekszem hangtalan
gyermekkorért,
s a lomb dédelgetőn játszik velem?
(…) Ki tudja? – Nemsokára tán
Sugaradból számomra valaki
koporsót ácsol –
mit majd deszkái közt ízlelek
s némán
hallgatom, hogy nő bennem a koporsó
minden múló pillanattal,
az én koporsóm,
ó, terebélyes erdőszéli tölgy…
2. A szél muzsikája (La chanson du vent)
“Szerelemben az adott szót
nincsen aki állja.
Örök ölelésben tested
csak a föld hűsége várja.”
Így szól hasogató hangon
a szél muzsikája
jobb felől is, bal felől is
a szél muzsikája.
A tiszta messzségben hallom, hogy dobog
egy kis templom-kebel harangszíve –
s eremben,
szinte úgy tetszik nekem,
vér helyett csönd-cseppek permeteznek…
Ó, terebélyes erdőszéli tölgy,
puha szárnyával, mondd miért borul
nagy béke rám
ha árnyékodban fekszem hangtalan
gyermekkorért,
s a lomb dédelgetőn játszik velem?
(…) Ki tudja? – Nemsokára tán
Sugaradból számomra valaki
koporsót ácsol –
mit majd deszkái közt ízlelek
s némán
hallgatom, hogy nő bennem a koporsó
minden múló pillanattal,
az én koporsóm,
ó, terebélyes erdőszéli tölgy…
2. A szél muzsikája (La chanson du vent)
“Szerelemben az adott szót
nincsen aki állja.
Örök ölelésben tested
csak a föld hűsége várja.”
Így szól hasogató hangon
a szél muzsikája
jobb felől is, bal felől is
a szél muzsikája.
3. A nagy elmúlásban (Par le grand passage)
Zeniten áll most fenn a déli nap
Vizekben tükröződik lenn az ég.
Okos szemű barmok haladnak el
s tócsákban bátran nézik képüket.
Egész mesevilág fölé
boltozódik mélyen a lomb.
Nem kíván semmi más lenni, mint ami.
Csak vérem kiált az erdőkön át
öreg hímszarvas kiálthat így
elhullt párja után.
Lehet, hogy szikla zúzta szét,
Lehet, hogy a föld süllyesztette el.
Hiába várok róla hírt,
csak barlangok echóznak,
s mélybe vágó patak zuhog.
Nem kap választ a vér,
ó, ha csend volna, mily jól hallanám,
szarvaspárom hogy lép halálon át.
Tétován haladok tovább,
…öklömmel minden forrást eltömök,
hogy örökre elhallgassanak,
hallgassanak.
Zeniten áll most fenn a déli nap
Vizekben tükröződik lenn az ég.
Okos szemű barmok haladnak el
s tócsákban bátran nézik képüket.
Egész mesevilág fölé
boltozódik mélyen a lomb.
Nem kíván semmi más lenni, mint ami.
Csak vérem kiált az erdőkön át
öreg hímszarvas kiálthat így
elhullt párja után.
Lehet, hogy szikla zúzta szét,
Lehet, hogy a föld süllyesztette el.
Hiába várok róla hírt,
csak barlangok echóznak,
s mélybe vágó patak zuhog.
Nem kap választ a vér,
ó, ha csend volna, mily jól hallanám,
szarvaspárom hogy lép halálon át.
Tétován haladok tovább,
…öklömmel minden forrást eltömök,
hogy örökre elhallgassanak,
hallgassanak.