Komlós Péter írta:


Amikor kedves Barátom,Lendvay Kamilló 2007-ben megírta az általam korábban kért 2.-ik Vonósnégyesét,és azt nekünk,a Bartók-Vonósnégyesnek ajánlotta,először is igaz örömet szerzett vele. Hát még amikor dolgozni kezdtünk a darabbal! A legjobb értelembe vett "mai,modern" zene,amely messzemenően figyelembe veszi a műfaj,a hangszeres lehetőségek,és így az előadók szempontjait. Ezért különösen szeretjük a darabot,mert ezek a szempontok nem mindég érvényesülnek jelenkori"zeneszerzői" körökben. A művet 2008-ban mutattuk be,a siker olyan nagy volt,hogy azóta is műsoron tartjuk,és amikor csak lehet,játsszuk,koncerten,rádióban,televízióban. A jövőben kívánok még magunknak sok ilyen szép és örömteli találkozást a "mai" zenével.

Komlós Péter
kétszeres Kossuth-díjas
Kiváló Művész
a Bartók Vonósnégyes Primáriusa

Szakály Ágnes írta:


Lendvay Kamilló cimbalomra írt műveiben nemcsak a hangszer technikai lehetőségeit aknázza ki, hanem megmutatja széles dinamikai koloritját – alkalmat adva mind az előadó, mind a hangszer lelkének kibontakozásához. Mindig szívesen játszom!

Szakály Ágnes
Liszt díjas cimbalomművész
a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetettje.

Kosztándi István írta:


Nagy szerencsének tartom, hogy megismerhettem Lendvay Kamilló 2. Vonósnégyesét. A szólamok betanulása után, már az első átjátszáskor nyilvánvalóvá vált, hogy igazi remekműre bukkantunk, ezért együttesemmel, a Kosztándi Vonósnégyessel, nagy lelkesedéssel folytattuk az előkészítő munkát. Külön öröm volt számunkra, hogy a mű nyelvezete úgy tud modern lenni, hogy közben nem kell erőszakot tenni a hangszereinken a különböző hangeffektusok előállításának érdekében. Olyan emberi érzelmeket tükröz ez a zene, melyekkel könnyű volt érzelmileg azonosulni, és ez nagyban hozzájárult a betanulási folyamat megkönnyítéséhez és felgyorsításához. Valahányszor előadtuk a művet, a közönség mindig nagy szeretettel fogadta. 2011. november 14-i szegedi bemutatója is a mi nevünkhöz kötődik. Nem véletlen, hogy 2014. április 15-én a Régi Zeneakadémia Nagytermében megtartott DLA- doktori koncertemnek is ez a darab volt az egyik legjelentősebb és legfajsúlyosabb műsorszáma. Őszinte örömmel töltött el bennünket, a Kosztándi Vonósnégyes tagjait, hogy maga a Szerző is megtisztelte jelenlétével a koncertet, elismerő szavai és lelkes dicsérete örök emléket és komoly szakmai sikert jelentett nekem és kollégáimnak!

Kosztándi István,
a Szegedi Szimfonikus Zenekar I. koncertmestere és zenekari szólistája,
a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának adjunktusa,
a Kosztándi Vonósnégyes alapítója (1992) és primáriusa,
az egykor Fricsay Ferenc által alapított Szegedi Kamarazenekar
2004-es újjáalakulása óta az együttes hangversenymestere és művészeti vezetője,
illetve a SZTE ZMK Vonós Kamarazenekarának első hegedűse és művészeti irányítója.

Onczay Csaba írta:


Köszönöm Kamilló a több évtizedes zenei barátságot és a számos maradandóan értékes csellóművet, amit számomra írtál. Ezeket a műveket a világ számos országában volt alkalmam bemutatni, mindenhol nagy sikerrel. Ma már hazai és külföldi növendékeim, és sok más csellista is játsza műveid, melyek mindegyike tovább gazdagította a magyar csellóirodalmat.

Onczay Csaba
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Cselló tanára,
Indiana University Nyári Vonós Akadémia Tanára.

Berényi Petra írta:


Lendvay Kamilló egyik legkiemelkedőbb cimbalomra írt szólóművét, a Disposizioni-t, először 2009 őszén mutattam be az észak karolinai Duke Egyetem által szervezett kortárs zenei hangvesenyen. A mű rendkívül magas technikai felkészültségén túl egy érett zenei gondolkodást és a mű poetikus tartalmának megértését és ennek pontos interpretálását is megköveteli. A művet azóta is repertoáromon tartom. 2012-ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a North Carolina Symphony Lendvay cimbalomra és vonószenekarra komponált versenyművét a Concertino Semplice-t választotta. A cimbalomversenyt három előadás alkalmával én mutathattam be előszőr az Amerikai Egyesült Államok közönségének. A három tételes mű három egymástól nagyon különböző, ámde tematikailag nagyon egymásba fonódó egységben mutatja be a cimbalom különleges színeit, robosztus hangvételtől kezdve a lírai rubaton át, olykor majdhogynem improvizáció szerű népdalra emlékeztető, a távolba eltűnő második tételig amely a rendkívül virtuóz repetatív, feszültségetől nem mentes, robbanékony záró tételbe vezet. Ez talán minden cimbalmosnak a legnagyobb kihívás. Számomra óriási élmény volt ezen versenymű előadása hiszen az amerikai közönségnek nem gyakran adatik meg, hogy egy különleges adottságokkal rendelkező hangszeren egy ilyen nagyszerű versenyművet hallgathassanak. Külön öröm volt, hogy erre a műre esett a választás.

Berényi Petra
a North Caroline Symph Orchestra Szólistája

Dés László írta:


1994-ben egy Artisjus rendezvényen léptem fel a Zeneakadémián. A koncert után odajött hozzám Lendvay Kamilló, akit addig csak távolról tiszteltem, mint a magyar kortárs zene egyik kiemelkedő zeneszerzőjét, és gratulált a játékomhoz, majd hozzátette: annyira megragadta a szopránszaxofon játékom, hogy hallgatása közben elhatározta, ír egy szaxofonversenyt, ha eljátszom. Mit mondjak – pestiesen szólva - köpni-nyelni sem tudtam a megtiszteltetéstől. Természetesen örömmel mondtam igent. Talán másfél év is eltelt, mikor is Kamilló jelentkezett, kész a mű. Rendkívül kíváncsi és izgatott lettem, de ugyanakkor meg is ijedtem, hiszen több mint húsz éve kizárólag improvizatív jazz zenét játszottam, aminek teljesen más a játékmódja, fúvástechnikája, mint a szigorúan meghatározott előadásmóddal, kottában rögzített klasszikus zenének. Kamilló odaadta nekem a még friss-ropogós versenyművet, és én elkezdtem gyakorolni, mint egy őrült. Egy rendkívül sokszínű, izgalmas mű született, ellentétes zenei karakterekkel, óriási dinamikákkal, a legkülönbözőbb formák felhasználásával: fúga, korál, stb. Az ősbemutató 1996. október 9.-n volt a Zeneakadémia nagytermében, az Állami Hangversenyzenekarral, (akkor még így hívták) az Állami Énekkar Női Kamarakórusával, Hamar Zsolt vezényletével. Igazán szép sikere volt a bemutatónak, amit az is mutat, hogy nem sokkal később szabályos turnéra indult a mű, elhangzásra került minden olyan nagyvárosban, ahol jó szimfonikus zenekar működik. És 1997-ben felvették a Magyar Rádióban, majd kiadásra került Lendvay Kamilló Öt versenymű (Five Concertos) című lemezén. Nagy kihívás és nagy felelősség volt számomra részt venni ennek a nagyszerű és különleges versenyműnek a bemutatásában, és rendkívül élvezetes volt a közös munka Kamillóval, sokat kaptam, sokat tanultam tőle.

Dés László
Kossuth díjas,
Kiváló művész

Jacqueline Mayeur írta:


Nagy élvezettelénekeltem Lendvay Kamillo "Stabat Mater"-ének mezzo szólóját Párizsban. Michel Piquemal vezényelte a J.W. Audoli Zenekart. Hatalmas sikerünk volt. Számtalanszor adtuk elő a darabot Franciaországban, mindannyiszor nagy ováció közepette. Ugyszintén nagy sikerünk volt Budapesten, ahol többek között a CD felvétel is készült. Nagyra értékelem, hogy e kiváló zeneszerző vezetésével tanulhattam meg és adhattam elő ezt a remekművet. A mestert azóta is csodálom és boldog vagyok, hogy baratomnak tekinthetem.

J.Mayeur oratórium énekes, Mezzo Sopran

Szabadi Vilmos írta:


Mindig megtiszteltetés ha kortárs zenét játszhatok és ennél is több ha a darab nekem van ajánlva és a születésében kicsit én is résztvehetek. A szerzővel ápolt baráti kapcsolat persze már évtizedekkel hamarabb kezdődött hiszen nemcsak a kiváló összhang professzorok volt akadémista koromban de mondhatni példaképem is egyben. Lendvay Kamilló második hegedűversenyével pont ez volt a helyzet. Az izgalmas tanulást már a mesterrel közösen tehettem meg, baráti hangulatú próbák során. Már akkor megéreztem, hogy különleges alkotással ajándékozott meg a sors, nemcsak hegedűn kiválóan játszható de formában, hangszerelésben is precízen kidolgozott, ihletett darab. A németországi Marl-i ősbemutató előtt is szenvedélyesen dolgoztam rajta. Az ősbemutatót a Philharmonia Hungarica közreműködésével Gilbert Varga vezényelte.

Szabadi Vilmos

Lendvay Cselló szonáta kritikája:


Lendvay Kamilló szép darabja (Szólószonáta gordonkára) kevesebbet vállal, de messzebbre jut.A szerdai koncert előadás után egy nappal véletlenül csíptem el a kompozíció rádiós premierjét, s a szerzői kommentár megerősített az alkotoi vállalással kapcsolatos érzésemben. Onczay Caba előadása arra irányította a figyelmemet, hogy Lendvay minden leírt hangját igazi döntések hitelesítik, de ami ennél is fontosabbnak tűnt fel számomra, hogy e döntések valódi kiváncsisággal és izgalommal vannak telítve: a mű így körülrajzolt egy személyiséget.

Molnár Szabolcs
 

Jekl László írta:


„A tisztességtudó utcalány” bankettje után különösen felvillanyozva érkeztem haza. Ez a felemelő érzés legnagyobb részt a komponistával, Lendvay Kamillóval és kedves feleségével eltöltött órának volt köszönhető. Ritkán érdemesül az ember első találkozásra ilyen melegszívű beszélgetésre. Elképzelhető, milyen örömmel fogadtam a felkérést a „Die Himmlische Stadt” (A Mennyei város) oratórium basszus szólójára. A darab Szent János Apokalipsziséből idéz, a főbb vonalakat basszus és cselló szólóra bízva. A bemutató Németországban, Corveyben hangzott el. Azóta több alkalommal a magyar közönség is élvezhette a művet, rádió- és hanglemezfelvétel készült belőle. Köszönöm, hogy részese lehettem egyik jelentős alkotásodnak,

Jekl László
A Magyar Állami Operaház magánénekese