Thomas Mann: József és testvérei tetralógiájából

I. Ráhel türelmetlen szerelmi vallomása
Rahels ungeduldige Liebeserklärung

Ah, Jákób, távolról jött rokon,
aki nekem ígértettél, hogy fáj a te kis Ráheled szíve a türelmetlenségtől!
Lásd, a Holdak váltakoznak, az idő múlik,
és az jó is, szomorú is egyben,
mert én már tizennégy éves leszek,
hogy a dobok és hárfák megzendülhessenek,
és bevonuljunk ágyasházunkba,
és úgy álljak előtted, mint Isten előtt a szeplőtelen a templom legfelső emeletén.

Oly messze van ez még,
és ki tudja, nem érint-e meg előbb valami démon,
hogy megbetegszem,
s talán épp nyelvem töve sorvad el,
s emberi segítség hiába lesz?
De ha ki is heverem az érintést,
talán elveszítem minden hajamat,
s bőröm megcsúnyul,
sárga és hegekkel teli lesz,
s barátom nem ismer meg többé?

Kimondhatatlanul félek ettől,
és aludni sem tudok,
és ledobom takarómat,
és barangolok a házban és az udvaron,
mikor a szülők szenderegnek,
és bánkódom az időn,
hogy múlik, s hogy nem múlik
és sírok, mert oly sokáig kell késlekedni


II. Jákób vigasztalja Ráhelt
Jaakob tröstet Rahel


Ah, kicsikém, jóságosom, okosom,
te türelmetlen anyajuhocska
vígasztalódj!
Lásd, ezeket a könnyeket
magammal viszem ki a mezőre
és a magányosságba zálogul
és biztosítékul,
hogy az enyém vagy és az én édesem
és türelemben és türelmetlenségben
kitartasz mellettem
mint én melletted.

Mert én szeretlek,
és szemed éjszakája mindennél
kedvesebb nekem,
és fejed melege, ha az enyémhez hajtod,
lelkem mélyéig megindít.

Kedves és szép vagy mindenekfelett
de még inkább az leszel
tizenkilenc esztendős korod,
hidd el nekem,
s melled olyan lesz, mint a datolyafürt
és mint a szőlővessző fürtje.
Mert te tisztavérű vagy, kedvesem
és betegség nem fog megtámadni,
és démon nem fog megérinteni,
az Úr, az én Istenem, aki hozzád vezetett,
s aki megóvott számomra,
megóv tőlük.


Ami pedig engem illet,
az én irántad való szerelmem
és gyengédségem hajlíthatatlan
s mint a láng, melyet nem oldhat ki
mégannyi év esője.

Rád gondolok, ha szikla vagy bozót
árnyékában fekszem, vagy botomra
támaszkodom: ha kódorgok
s az eltévedt juhot keresem,
ha a beteget gyógyítom,
vagy a fáradt bárányt cipelem,
ha szembeszállok az orszlánnal,
vagy vizet merítek a nyájnak.

3.
Te és én,
mi nem a semmibe s a bizonytalanba várunk,
hanem ismerjük a mi óránkat,
és a mi óránk ismer bennünket és eljön majd hozzánk.

Igen, ha most még nem is ölelhetjük egymást,
és nem lehetünk termékenyek,
de termékenyek közben a marhák,
és ellésük sikerülni fog szerelmünk végett,
hogy jó üzleteket köthessek Lábánnak s magamnak,
és gazdag lehessek az Úr színe előtt,
mielőtt elvonulnánk.

III. Ráhel búcsuja
Rachels Abschied


Lám, te elhengerítetted értem
a követ férfiúi erővel.
Jákób, én kedvesem
Most hengerítsed el a sírról is, és fektesd bele
Lábán gyermekét, mert elválok immár tőled..

Hogy megkönnyebbültem minden tehertől,
gyermektehertől, élettehertől, és éjszaka lesz…

Jákób, én uram, bocsásd meg,
hogy terméketlen voltam
és csupán két fiat szültem neked,
de micsoda két fiat, Jehószifot, az áldottad,
és a halálfiucskát, a kicsikét,
ah, milyen nehéz megválnom tőlük.

S tőled is nehéz megválnom,
Jákób, szerelmesem,
mert mi voltunk az igaziak egymásnak.
Ráhel nélkül kell immár tűnődve keresned,
kicsoda Isten…


Sárközi György fordítása